A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [4048-4029] [4028-4009] [4008-3989] [3988-3969] [3968-3949] [3948-3929] [3928-3909] [3908-3889] [3888-3869] [3868-3849] [3848-3829] [3828-3809] [3808-3789] [3788-3769] [3768-3749] [3748-3729] [3728-3709] [3708-3689] [3688-3669] [3668-3649] [3648-3629] [3628-3609] [3608-3589] [3588-3569] [3568-3549] [3548-3529] [3528-3509] [Korábbi]
Kaito
*eléggé szédült a vérfesztesége miatt, igy ha a srác nem kapja tuti a földre zuhant volna, aminek nem igazán örült volna. kissé komás tekintettel pillantott fel rá mikor rászólt a másik férfire. bár lassan de pillantását lassan huzta rá és halvány mosoly terült el arcán mikor ő is segíteni próbált rajta. hagyta hogy becipeljék a szobába. a kérdésen kissé elgondolkodott.*
-háát...kábé...ugy fél órája...órája*motyogta halkan, nem igazán volt kedve társalogni, föleg mivel elég pocsékul volt volt
Nicol
*kedves pillantással és mosollyal arcán követte tekintetével ahogy lánya bemegy a szóbájába. kérdésére viszont ugy reagált mintha csak felháborodott volna, de eredetileg persze csak poénkodott*
-rosszalkodni?... ezt ki kérem magamnak... én nem szoktam rosszalkodni, és tudommal itt nem én vagyok a gyerek, hanem a te anyukád ugy hogy lehetőleg ne cserélödjenek fel a szerepek és ne vedd el az én szövegemet*mosolygott rá, majd intet neki egyet, azzal jelezve neki hogy sipirc befelé. kényelmesen elfeküdt a kanapén és ugy kezdett el tv-zni, de csak halkan h nehogy felébressze a lányt*
|
Vittorio Trevi
*Várt, nem tett semmi mást ,csak várt. Majd mikor az emberek kiiszkoltak, egy gyorsított mozdulattal termett a lány melett s kapta el mielőtt teljesen elhagyta volna magát. Hosszan nézett fel annak apjára.*
- Megésrült..hozzanak orvost ! Azonnal! - szólalt fel megemelve a hangját.*
Kazuya
*Lassant tette le a fegyvert ,ám mikor lánya összecsuklott hirtelen kapta fel a fejét. Nem szokta megmutatni az érzéseit s ez annyira beleivódott már az évek alatt ,hogy most is nehezen látszodott bármi is, de ott volt. Mikor Vitto szólt azonnal intett, szigúran tekintett az emberekre akik felisztodtak s míg valamelyik örködni ment, a másik máris rohant ,hogy orvost szerezzen. Addig is segített a srácnak s a lányát ,bevitték az egyik szobába.*
- Mikor löttek meg ?- kérdezte a lányát.*
Leona a passini
*Halványan elmosolyodott az anyja szavain ,majd bólintott. Igaza volt. Lassan felállt s elindult aszobája felé, vde még vissza pillantott ,hogy biztos e. *
- Azért ne rosszalkodj..jó?- mondta mosollyal, majd fáradtan sétált a szobájába, s miútán átöltözött, simán beesett a kényelmes s puha habok közé.*
|
Kaito
*ridegen nézte végig ahogy apja agyonlövi a kis hatalomvágyót, majd a többikre emeli tekintetét, no meg a pisztolya csővét is* 5 ig számolok...és addig mindanyióto szépen elhua a belét...1...2...3...*sámolt lassan és mivel látta h ezzel még nem ért el nagy sikereket kibiztositotta fegyverét és célra tartott*...4...*hangsúlyozta amira, jópáran megindult, aokat meg a többiek követték, amint eltüntek a háből megkönynebülve sóhajtott fel. ott helyben ahol állt csuszott össze. bár eszméletét a vérvesztesége ellenére nem vestette el. a fegyvereket automtikusan elengedte, mivel már annyira fájt neki háta meg válla hogy képtelen lett volna tovább tartani öket, illetnve ácsorogni*
Nicol
hháát*gondolkodott el* leginkább cvsak egy jó kis nyugodt napot seretnék eltölteni az én édes drága kislányommal*mondta mosolyogva és miután hozzábujt megsimogatta arcát* de elösszö is zt seretném hogy végre pihend ki magad..elég sok élményben volt részed, fáradt lehetsz, ugy h szépen menj és feküdj le egy kicsit
|
Vittorio Trevi
*Még mindig fedezte a lányt s mikor látta ,hogy az inkább valami örültségre vetemedne sóhajtott s pihent egy picit.*
Kazuya
*Csak nézte a lányát ,majd hosszan pillantott a másikra s annak embereire.*
- Nem hallotáttok ? Szerinem nem fogja nektek kétszer elmondani.
*Ekkor a fönök vontatottan de ismerve a fegyver képességeit eldobta fegyverét s intett ,hogy az emberei is tegyék ezt. Kazuya hosszan elmosolyodott ,mialatt elővette nyugodtan a fegyverét, végül ridegebb arcot felvéve fejbe lötte a másik fönököt aki rátámadt. Az azonnal meghalt s a test gyengén omlott össze az emberei között.*
- És most mindenki elhúz a jó büdös életbe! - kiáltott a férfi szigorú hangon.*
Leone a passini
*Bólintott.*
- Igen..tudom.
*Majd csüggedten tekintett rá.*
- Komolyan ? Az nem jó...akkor szeretnél valamit csinálni még ma ?- bújt hozzá. Mégiscsak az anyja volt. *
|
Kaito
*az ontenziv mozgástól igen csak fájt a háta na meg a korábban megsérült válla is. de eel nem tudott foglalkoni mikor belépet. szerencsére kiképezték annyira gyerekként hogy gyorsan fel tudja mér ni a helyzetet, igy eldobva az eddig nála lévő pisztoly 2 megszerzet fegyvert szedett elő a lábán lévő tokokból. mivel ezek az ellenfeleiknél voltak valószinüleg tanulméászoták annyira hogy tudják mekkora pusztitásra képes ez a 2 pici átalakitott fegyvere. igaz az egyik csak egy felturbozott töltényű sorozat lovö volt, de a másikkal akár 3-4 pontos lövést leadva vele akár a házáat és a fejükre omlaszthatta volna vele. az egyiket az emberekre fogta mik a másikat azok vezetőjére* azt ajálom h kurva sürgösen dobjátok el azokat a ocskavasokat, amig szépen mondom, kül irhatjátok alá a végrendeleteteket*vigyorgott rájuk sunyin. amin látsott hogy érdemes komolyan venni fenyegetését mert tényleg megteszi*
Nicol
nem csoda h megijedt. senki sem szeret elvesziteni olyat akit szeret még ha az csak egy házikedvenc is...de a lényeg az h jól van *mosolygott rá a lányra és megsimogatta annak arcát is*
hát már nem sokáig holnap reggel nem ártana tovább mennem*
|
Vittorio Trevi
- Kaito!! - kiáltott oda neki ,majd magában morgott egy sort a nő miatt. Követte persze végül s ő is lötte az embereket akik tűzet nyitottak rájuk. Hirtelen egy másik fal mögé ugrott be s onnan lesett ki, parányi lihegéssel mikor beértek. Abban a pillanatban látta a lány akcióját a kanapé mögé és sóhajtott.*
- Komolyan....- morogta ,végül fedezni kezdte ,nehogy gond legyen.*
Kazuya
* Szélesen elvigyorodott ellenfele felé, magabiztosan, ezért az gyanakvóan nézet szét. Pár ember jelent meg Kazuya mögött szintén fegyverrel s azok az ellenfelükre emelték fegyvereiket, ekkor azonban beviharzott Kaito is, amire a férfi meglepödött. Nem gondolta volna ,hogy megjelenik.*
Leone a passini
*Kedvesen pillantott anyjára.*
- Köszönöm. Jól is kell játszanom.... ez a munkám....része. - mondta aztán felállt s anyja mellé ült a kanapéra, aztán sóhajtott.*
- Szerencsére semmi gond...csak a lába tört el, de nagyon megijedtünk. Sőt.. Marko jobban is. Az orvos azt mondta pár nap múlva vigyük vissza.- nézett az anyjára.- Meddig maradsz ? Meddig maradhatsz?
|
Kaito
*még tisztán hallotta a lövést a telefonból, amire kissé megriadt. bár ez nem látszott rajta, csak annyi h a hangra felkapta a fejét. nem igazán értette h miért akar annyira segíteni a férfin miközben visszagondolva a múltba rengeteg gondot okoott neki. nagy fékcsikorgatással állt meg a há elött. magához kaprva fegyverét pattant ki a autóból. a hirtelen mozdulatoktól nem egyszer nyilalt belela fájdalom a hátába de nem akart eel foglalkozni. kibitosított fegyverrel rohant befelé, miközben sorra szedte le azokat akik elkedtek rájuk löni. kissé sok ember volt ellenük igy egy ideig megakadtak a haladásban. jó pár percig elvacakoltak mire odeért a ajhoz. gyorsan tárat cserétl, majd nem törödve azal hogy akár agyon is löhetik hatol be a helységbe, de próbált ugy köelkedni hogy támadoljuk és emberei ne igazán vegyék észre. a egyik nagyobb butoruk mögé rejtöött és onnan vette célba a pasast, h ha kell egy huzással szitává löjje az agyát.
Nicol
*a dallam végére halvány mosoly terült el arán és amint véget egy kicsit megtapsolta lányát, olyan elismerésként* még mindig nagyon sépen játszolt*mondta kedvesen, majd megvonta vállá* elfoglaltam magam, de most mesélj mi volt?*pillantott rá érdeklödve*
|
Vittorio Trevi
*Nézte csak a beszélgetést s már készítette elő fegyverét. Ekkor megszakadt a vonal.*
- Francba! - mikor leállt az autó szinte kiugrott belőle s rohant előre. Tudta Kaito sérült, de úgyanakkor most örült is.*
Kazuya
*Hallgatta a lányát, bár az utolsó részt már nem tudta ,mert hirtelen lövés hallatszódott s megszakadt a kapcsolat. Az nők sikitozni kezdtek és rohanni a férfiak felváltva, ki mit tett éppen. Volt aki a fönökét védte, volt ki magát. Okami hidegvérrel tekintett a telefonba amelybe a golyó repült s csak a jó reflexének köszönhette ,hogy nem az ő arca volt ott. Végül szemeit gyilkolóan emelte a másikra s annak csapatára, de az csak szélesen elmoyolsodott.*
- Itt az ideje váltani Kazuya.
- Ahogyan gondolod.- nyúlt a fegyveréhez a férfi nyugodtan.*
Leone a passini
*Még egy ideig játszott ,majd kinyitotta szemeit s hosszn nézte újra a billentyüket. Kedvesen elmosolyodott. Ekkor vette csak észre anyját.*
- Ohh... végig hallgattad ?-elmosolyodott- Nagyon unatkoztál?
|
Kaito
*vadul váltoggatva a sebességfokozatokat száguldot, néhol egy kemény drifttel vette be a kanyarokat. tudta jól h srác csak jót akar neki azzal h próbálta nyugtatni,d e ezen inkább csak egy nagyott morgott*
-jelen pillanatban most a sérülésem az ami a legkevésbbé tud érdekelni* morugta miközben ráhajtott a hosszú egyenesre aminek a közepe táján volt a házuk. épp egy jó nagyot akart káromkodni, mikor végre a férfi hajlandó volt felvenni neki a telefont*
- engem aztán nem kell!...inkább huzd ki magad a slamasztikából mert az a buzi féreg ugy átvágott mint a huzat...nem a fegyvereim érdekeltél...a te befolyásodat akarja megszerezni, azzal hogy megöl!*mondta komoly határozott hangon és csak remélni tudja hogy még nem késett az értesítéssel, no meg azt h egyáltalán apja rendesen hallotta azt amit mondott neki*
Marko
*gyorsan dobott egy zuhanyt. miután végzett megszárította haját és bement a szobájába ahol kedvence feküdt az ágyon. mivel igy is elég nagy francia ágya volt könnyedél elfért mellette,majd benyomta a tv-t és azt kezdte el nézni miközben néha megvirogatta Rami fejét*
Nickol
*mindig szerette hallgatni hogy a lánya zongorázik. valahogy elérte azt a játékával hogy mélyeben sikerült megérintenie az embereket, igy elég gyakran emlékek jutottak eszébe miközben a zenére figyelt. az atjóvől figyelte még pár percig, majd zaj mentesen belépdlet a nappaliba és leült a kanapéra, nem akarta megzavarni leonet a játékban, igy csak csendben figyelte*
|
Vittorio trevi
*Sóhajtott mialatt hallgatta. De igen, a gondolataiban lejátsza az egészet, tényleg ez tünt a leglogikusabbnak. Ahogyan haladtak kifele nézett, a fejében felvázolta a házat ,hogy körübelül mit várhat most, majd azt is hogyan hatolhatnak be. Fel-fel pillantott mikor a lány az apját hívta.*
- Mindjárt odaérünk...nyugodj meg. A sebedre meg figyelj..ne legyél vakmerő. Nem vagyok hülye...tudom ,hogy súlyos!
Kazuya
* Mikor meghallotta a telefon csörgést mely már sokadszorra szólt, sóhajtot ,majd időt kért a barátaitól és oda lépet ,majd felvette. A háttérben sok zaj volt. Férfiak nevettek, a zene szólt, persze minden úgy ,mint az eliteknél. Kazuya végül beleszólalt nyugodtan.*
- Mit akarsz Kaito ? Nem húzlak ki a slamasztikából többet. Ezt megbeszéltük.
*Pillantott félre parányit, de nem vol a közelében senki.*
Leone a passini
*Sóhajtott mialatt csak a zongorát nézte. Úgy érezte elfáradt a napokban. Először a küldetés, melyet teljesített Viny-nek, mégsem úgy véget ahogy kellett volna, a fájdalom, mely még mindig belenyilalt néha a hátába, s ami még nem tűnt el teljesen. Rami balesete most....tényleg nagyon elfáradt. Végül lassan kezdett el játszani a hangszeren. A billentyükön játékosan mozgolódtak az újjai, bár klasszikust játszott ,szinte a fellegekben járt a melódia. Úgy érezte könnyebb lesz tőle.*
|
*az h vannak kis fennakadások már meg se lepi. túl egyszerű is lett volna ha csak ugy ki tudnak majd sétálni európából.*értem...miért is menne egyszer simán valami..? *kérdi leginkbb magától majd egy nagyot sóhajtva néz ujra körbe hátha meglátja a fekete öltönyös ürgét a gyógyszerével de mindenki nagyon el volt foglalva valamivel ugyhogy csak morgott tovább magában karjait összefonva a mellei alattés ahogy a lány is mondta csak vár, ám a Tefot illetó kérdésre csak elmosolyodik * szerintem biztos...ahogy jöttem lefelé hallottam h az egyik fekete ruhással vitatkozik valamin *mondja egy halvány mosollyal majd tekintete egy fél pillanat erejéig ujra Feo-ra siklik és csak mosolyog rajt h itt beszélgetnek mellette mégis ugy alszik mint akit leütöttek*
|
*A lányra emeli a tekintetét. Alexandra maga oldalasan ül a kanapén, lábait hagyja lógni a kanapé karfáján.* Terveim szerint 10 órán belül elhagyjuk Európát. De még semmi sem biztos. Vannak kis fent akadások, amik miatt nehezebben tudnak minket bevinni az államokba. De remélhetőleg James megoldja. *Mondja kissé hivatalos hangon. Még mindig nem tudja feldolgozni, hogy így kellett újra látnia a férfit. Ő is elkövette öt éve azt a hibát, hogy abba szeretett bele, akinek egy álarcot mutatott, akit becsapott és akit kihasznált. Ezért tűnt el. De talán most már ezzel James is tisztában van. Az évek múlása és az egyre több adat felszínre kerülése miatt is.* Várnunk kell. *Mondja mostmár kicsit barátságosabban. Jobban elnyúlik, hogy még kényelmesebb legyen a kanapéban.* Tefo megmarad?
|
*csak csendben figyelte a jövő-menő ügynököket, és ahogy james elhaladt melette egy lesujtó pillantással illeti a lányt aki nem értve ez mire fel volt csak pislog utána értelmesen. fel se merül benne h multjának kis apró részletei amikről senki nem tud szinte semmit most felszínre kerültek. ahogy telnek a hoszú percek kezdi nagyon unni magát és a fájdalom is csak erősödik a vállában és hiába kért már bő fél órával ezelött egy fájdalom csillapítót az egyik öltönyös ficktol azt még mindíg nem kapta meg így csak magában füstölög és csikorgatja fogait, fél szemmel olykor Feo-ra pillantva hátha ébredezik de nem látja rajt semmi jelét annak h álomországból esetleg vissza akarna jönni a valóságba ő pedig nem akarja felébreszteni de ellenálni sem képes neki így finom kis mozdulattal kisöpör pár kósza tincset a srác arcából de amint megpillantja a közeledő láyt mint aki valami rosszat csinált ránta vissza a kezét és függeszi tekintett a csajszira* meddig kell még itt maradnunk..? *kérdezi halkan kiszáradt torka miatt kicsit talán rekedten is de hangja így se szemrehányó cspán csak érdeklődő*
|
*Nem szól semmit a fiú megjegyzésére. Csak utána akart volna szólni, hogy a körülmények nem teszik lehetővé, hogy bármit megtegyen. A kinézet az egyik. Hatalmasat sóhajtva megy a férfi után, de egy pár lépés után be is fordul az egyik fürdőbe, ahol lassan levetkőzik és beül egy forró kád vízbe. Persze az ajtót bezárta maga után. Amíg fürdőzik, van ideje gondolkodni. Ismeri magát és tudja, hogy megint olyan hirtelen fog eltűnni James életéből, mint öt éve. Most csak kihasználja. Kell a segítsége. Legalábbis is ezzel próbálja nyugtatni magát. Nem hagyhatja, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajta. Ő és a bátyja profik. A történtek ellenére megint el kell kezdeniük profiként viselkedni. A fürdőzés és hajmosást követően felvesz egy hosszú férfi inget, valami hajára csavar egy törülközőt és úgy megy ki a nappaliba, valamint ül le az egyik fotelbe. A legkevésbé sem érdekli, ha bárki bőven láthatja a combját. Teljesen hidegen hagyja ki mit gondol. Csak reménykedni tud, hogy elhagyhatják Európát a következő tíz órában.*
|
egy hazaárulót nem lyan könnyű elfedni mint egy mint egy pitiáner kis csalót vagy mafiózót....ha segítenék nki azzal énis elárulnám a hazámat *jelennti ki határozottan és komoly arckifejezéssel bár ahogy a lányra ez a hivatalos ábrázata kicsit megenyhül a régi érzelmek felszínre jönnek hisz közte és alexandra között régen volt még valami szerelem szerű dolog is.egy hosszú percig csak csendbe burkolózik mjd végül egy nagyot sóhajt* jolvan...rendben...megnézem mit tehetek...de te addig tusolj le, így piszkos arccal rád se lehet ismerni *mondja a végére egy kedvesebb mosolyt öltve fel majd az aktát a kezébe véve lassan kisétál a szobából. Mindeközben pedig Isabell is lassan felébred mégpedig arra h a vállán a seb borzasztóan fáj így magában morogva kászálódik ki az ágyból és még kicsit kómásan de kilépked a szobából h körülnézzen ki merre van, azt rögtön szreveszi h az idő jól eljárt már hisz kint sötétség honol.ahogy halad lassan kiér a nappaliba ahol több fekete öltönyös figurát meglátva egy pllanatra megfagy benne a vér de mivel nem is foglalkoznak csendesen a kanapéhoz léked és ott leül a még alvó Feo melléés bár nem ébreszti fel mégis ígyis nagyobb biztonságban érzi magát mellette*
|
*A szavakra először nem reagál. Két kezébe veszi az aktát és elkezdi olvasni. Feo sem tudhatja ezt Isabellről, hisz akkor megemlítette volna, hogy nem tudnak segítséget kérni Jamestől, mert nem is tudna a férfi nagyon mit tenni. Végül leteszi a mappát. Már nem úgy fest, mint régebben mikor még magassarkúban és miniruhákban szédített mindenkit. Piszkos, a robbanásban leharcolt famert és egy egyszerű pólót visel. Haja lófarokban. Mintha egy menekült lenne. Ami is. De nem akar annak tűnni. A férfi felé tolja az aktát.* Kell, hogy legyen egy megoldás. Szerezz neki papírokat. Hackelt meg a rendszert. *Rázza meg a vállát. Tudja, hogy ha James akarna, tudna is segíteni. A hamis papírok és az egyebek nekik mindig jól mentek. A CIA tálcán kínálja ezen lehetőségek kijátszását.*
|
*míg a lány leül ő nem csak a papírokkal a kezében áll meg vele szemben és fürkésző tekintettel nézi a szép arcot * mibe keveredtél Alexandra? ...annyi éve már hogy eltüntél, most pedig hirtelen megkeresel h segítsek rajtad és a társaidon akik közül egy ellen még az államokban is elfogató parancs van kiadva. *mondja szemöldök ráncolva és magyarázatra váró tekintettel mered a lányra özben pedig elé tolja az aktát ami a kezében van aminek rögtön az első oldalán Isabell sok-sok évvel fiatalabb rövidebb hajú mosolygós mása köszön vissza de magán a képen az is látszik h egy katonai nyilvántartásból származó fotó.* így h ő is veletek van nem tudok segíteni...maximum csak rajtad, a bátyádon és Tefo-n Isabell Santian ahogy átlépi az egyesült államok határát le kell h tartoztassam *mondja a végét komoly immár sokkal hivatalosabb hangvétellel*
|
*A lágy arcsimogatásra kinyitja szemeit. Odakint már besötétedett. Rengeteget aludhattak. Érzi is magán, hogy nyúzott, valószínűleg túlaludta magát. Felnézve James jóképű arca jelenik meg előtte, amin ledöbben. Mintha teljesen elfelejtette volna, hogy mi történt ma reggel és nem is érti, James mi a jó francot keres itt. De aztán hirtelen beugrik neki minden, sőt az is eljut tudatáig, hogy a férfi beszélni akar vele, ezért óvatosan kimászik bátyja öléből úgy, hogy ne ébredjen fel, majd követi a CIA ügynököket és Jameset is egy szobába, amit szinte rájuk zárnak az ügynökök, miután leültetik a lányt az asztalhoz. Ettől enyhén egy kihallgatásra váró személynek érzi magát, de nem lehet hálátlan, ezért ennek nem ad hangot. Csak elnyúlik a széken és két kezével a forró kávésbögre után nyúl, amit az ügynököktől kapott. Egy kettő arcára emlékszik, ugyanis James a saját ügynök kíséretével érkezett meg, időközben az olasz CIA-sek elmentek. Ettől fellélegzik. Valami még sincs rendben, ezért eldönti, hogy bármi is legyen, amit James mondani fog, körültekintőnek kell lennie. Több mint öt éve dolgoztak együtt. Nem lehet benne biztos, hogy még mindig ugyan az a helyzet és hogy James tényleg tiszta szándékból segít-e nekik.* Hallgatom a kérdéseidet. *Mondja közömbösen, kissé komolyan, de hozzá illő komolysággal.*
|
*a is faházban a kimenekítettek hosszú órákon át alszanak közben edig James is megrkezik, de egyenlőre még nem ébreszti fel a nappaliban szundítókat sem csak a többi CIA ügynöktől érdeklődik h mégis mi történt és h kik és hányan is vannak pontosan Alexandra-n és a bátyján kívül akiket át kell menekíteni amerikába. Tefo neve igazából nem éri meglepetésként viszont Isabell-é annál inkább mivel nem tu semmit a lányról így lekér róla pár adatot és a képe alapján utána néz a CIA-s nyilvántartásban is és nagy meglepetésére elfogató parancs van kiadva a nő ellen hazaárulás címszóval és még kicsit olvasgatva azt is megtudja h a nő dezertált az iraki háborúban még jópártíz évvel ezelött* alexandra mibe keveredtél megint...? *kérdi magától folytott hangon és gyorsan kinyomtat minden adatot amit csak talált Isabell-ről majd a jópár lapos kis aktával a kezében a kanapéhoz lép és finoman meglöködve a lány vállát kedi ébresztgetni* Alexandra...ébredj...lenne pár kérdésem...*moondja lágy de határozott hangon*
|
*Pár óra múlva Daniela elalszik, épp mikor Feo érdeklődni menne Isabell és Tefo iránt. Végül úgy dönt, nem hagyja magára testévért, aki az ölében ülve, hozzábújva alszik el. Egy ügynök jön neki jelentést tenni és azt is közli, hogy még mindig legalább hat óra, mire James megkérkezik a magángépre. Javasolja, hogy mikor belépnek az Amerikai egyesült államok területére, akkor orosz papírjaik alapján az orosz valójukban tegyék ezt, így nem fogják őket elkapni. A fiú bólint és megköszöni a segítséget, mire az ügynök elmegy. Feo pedig annyira kimerültnek érzi magát, hogy akarva akaratlan is elbóbiskol hugát ölelve.*
|
[4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [4048-4029] [4028-4009] [4008-3989] [3988-3969] [3968-3949] [3948-3929] [3928-3909] [3908-3889] [3888-3869] [3868-3849] [3848-3829] [3828-3809] [3808-3789] [3788-3769] [3768-3749] [3748-3729] [3728-3709] [3708-3689] [3688-3669] [3668-3649] [3648-3629] [3628-3609] [3608-3589] [3588-3569] [3568-3549] [3548-3529] [3528-3509] [Korábbi]
|