A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[Későbbi] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [Korábbi]
*Cipője vékony talpát nyomják a kisebb-nagyobb kavicsok, így lassan lépkedni kezd, s ha mozgásban van, nem olyan kellemetlen az érzés. Ahogy belerúg egy-egy kőbe, azok halkan csattannak egymáson. Az út körbefon egy kisebb szokőkutat, füves területtel, így oda sétál át. A víz jéghideg, s kicsap az oldalára, így nem ül le a szélére. Némán áll ott és figyel, mintha csak várna valakire.* |
Echiko Laciano:
*megáll az egyik butik elött, majd észre veszi a fiút, de nem megy oda hozzá* |
*mosolyogva apró csokokkal kezdi borítani a fiu nyakát majd mikro beléhatol hangosan felnyög és a nyögései halk visszhangot vetnek a konyha falain* |
Nuada:
- *az urvaron a legmagasabb fa alatt ücsörgött fején mint mindíg a kapucnija díszelgett unottan nézte a tájat és a körülöte lévőket nem izgatta nagyon semmi arca alig lácot a kapucni alol csak holófekete haja lácot ki anak is csak kis része* |
*egyik kezevel megtamsztja a lanyt, masik kezevel lehuzza rola az alsonemut. o is igy tesz es mivel nem tud parancsolni maganak, ott a pulton belehatol a lanyba es utemesen de eroteljesen mozogni kezd* |
Echiko Laciano:
*Mikor átöltözött, kiment egyenesen az udvarra, aztán ki az utcákra nézelődni* |
Nouja - * felkapta a fejét ás leugrott a padról jobra majd balra fordította a fejét hétha lát vaalkit bár ő maga sem tuta kit akar hiszen nem ismer senkit sem.... a hasához teszi a kezét mert elkezdett neki fájni és ugy ment egy ideig majd az egyik ház falához dölt mert már anyira fájt neki* |
*Természetesen a Laciano család területén garázdálkodik. Kiér az egyik hosszabb utcából, így az ellentétes oldal fejeseinek szinte palotának látszó házaira kap kilátást. Fintorogva néz körbe, de ezt a kifejezést azonnal leváltja, hiszen egy apró rossz mozzanat, vagy egy nyelvbotlás elárulhatná őt. Hosszú ujjaival füle mögé tűr néhány tincset, s a kapukon kívül, a murvás útról figyeli a házakat.* |
Nuala: -*fejét lehajtva sétált a földet nézte és iője hegyét azt halgata hogy kopog a cipője a járdán kezét maga melet hatyta majd mikor a járda szélére ért felnézet hogy körülnézzen és átment az út másik felére a padokhoz az egyik tetejére felült lábát az ülöhelyere tette ő meg a tetején üldögélt és hol a földet hol az eget nézte*
|
Echiko Laciano:
*pár óra elteltével, mikor hazaérnek, becsapja az ajtót, elindul a lépcső felé, léptei tisztán hallatszódnak*-whá..szánalmasak...szánalmasak a férfiak...Még az ügyfelek is perverzek..chh..*Észre sem veszi Raul-t, úgy megy végig a hosszú folyosón, egyenesen a lány szobájába* |
*Nincs túl jó idő, a szél csak úgy süvít, még a fák ágait is megmozgatja. A lány hajába szinte beletép, felkapja, s a lilás fürtök hátát keresztezve, balra, ívelten szállnak teste mellett. Tekintete nyugodt, szemei sarkából fürkészi jobbra-balra a terepet. Halkan szuszog. Fekete dzsekije alját is mozgatja a légmozgás, így talán felsőteste közepéig felhúzza a cipzárt.* |
*elmosolyodik a fiu halk sóhaján*...nahát de telhetetlen valaki..*mondja érzéki hangon a fiu fülébe suttogva majd rajta van a halkan való felsóhajtásban a sor mikor is Vinny a melleivel kezd játszadózni* |
*halkan sohajt, mior a lany ujjait vegihuzza a hatan* -nem birom ki...akarlak teged...ujra, itt es most...*hajol kozel hozza es felhuzza a lany felsojet, majd melleivel kezd jatszani* |
*mosolyogva élvezi a fiú csókjait közben ujjai hegyéfel fel le cirogatja a fiu hátát a gerince mentén* |
*kis idő után megunja az ücsörgést ugyhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve lekapja a cipőit és azokat a kezében fogva lassan sétálgat a part menti homokon* |
*olytatja a lany csokolgatasat, kozben meg kozelebb huzodik, testuk mar anyira osszesimul, hogy egy papirlap sem feren be kozejuk* |
RAUL LACIANO
~hihhetetlen, hogy még a személyzetben sem lehet megbízni~*gondolja, bár maga is tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mikor szobájába lép a falnak dől, végighúzza ujjbegyéd az arcán lévő sebhelyen, és nagyot sóhaj. Lecsúszik a falon, karjait térdére támasztja fejét pedig kézfejére hajtja.. morog magában, az egész életén. Nem tudja mi a baj. Lehet, egyszerűen csak rossz napja van. Mostanában egyre többet jön rá az ilyen hülyeség. Egy biztos... ami most jólesne neki, az egy jó forró fürdő, majd utána az alvás*
|
*halkan felsóhajt a nyakára kapott csokoktól és amennyire tud a fiuhoz simul közben egk kezével annak hajába túr* |
..hülye bírom...legszivesebben kiherélném...*morgolódik és észre sem veszi de mérgében annyit megy hirtelen h egyszer csak a tengerparton találja magát. mikor ott feleszmél nagyot sóhajt és leül az egyik sziklára onnan nézi a vizen játszó fényeket* |
*o is arrebb tolja a tobbi dolgot, majd szorosan a lanyhoz simul es a nyakaba csokol parat* |
[Későbbi] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [Korábbi]
|